A bengáli macska eredete
A fajtát Mrs. Jean Mill kaliforniai tenyésztő álmodta meg az 1960as évek elején. A célja egy olyan fajta létrehozása volt, amelyben harmonikusan párosul az ázsiai leopárdmacska egzotikus és vad külleme a házimacska barátságos jellemével. A bengáli macska tervszerű tenyésztése azonban csak az 1980-as években kezdődött meg Jean Sudgen és Dr. William Canterwall genetikus áhítatos munkájával. A végleges bengáli fajta kialakítása során több fajtát is bevontak a tenyésztésbe, többek között az abesszint, burmát, tonkinézt, egyiptomi maut, ocicatet, a brit rövidszőrűt és a sziámit is.
A bengáli macska 1983-ban elismert és bejegyzett fajta lett az amerikai TICA szövetségnél. 1998-ban a szintén amerikai ACFA, majd a brit GCCF és az ausztrál ACF szövetség is engedélyezte a fajta bemutatását a kiállításokon. Ezt követően a bengáli macska lett az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb macskafajtája. 1999-ben az európai FIFe szövetségnél is elfogadták önálló fajtaként. 2004-ben pedig az ezüst színváltozat is önálló elfogadott szín lett A TICA-nál. A vérvonalak frissítésére a tenyésztők ma is használnak ázsiai leopárdmacskákat (ALC), melyeket általában már bengálival kereszteznek. Az így született F1 hibrid macskák még gyakran rendkívül félénkek, jellemük jobban hasonlít a leopárdmacskáéra, ezért szintén csak új vérvonal létrehozására használják. Az F1 hibrid macskákat ismét bengálival keresztezve F2 hibrid macskák, majd az F2 hibrid macskákat újra bengálival pároztatva megszületnek a harmadik generációs F3 hibrid macskák, melyek már sokkal jobban képesek kötődni az emberhez. A következő generációs F4/SBT macskák már bengálinak minősülnek, világszerte értékesítik a tenyésztők és bemutathatóak a macskakiállításokon is.